A pumi

A pumi fajta a XVII-XVIII. században alakult ki Magyarországon a helyi terelőkutyák és a bevándorolt német és francia felálló fülű, terrier jellegű kutyák kereszteződéséből. A XX. század eleje óta önálló fajtaként tartják számon. Közepesnél kisebb testű, rendkívül élénk, bohókás megjelenésű pásztorkutya, amelynek terrieres vonásai különösen a fején figyelhetők meg: arcorri része megnyúlt, füle felálló, felső harmada előrebicsaklik. Törzse és végtagjai négyzetes formát mutatnak, csontozata szilárd, izomzata szívós és feszes. Farka magasan tűzött, karika formában kunkorodik a hátára.

A pumi fajta a XVII-XVIII. században alakult ki Magyarországon a helyi terelőkutyák és a bevándorolt német és francia felálló fülű, terrier jellegű kutyák kereszteződéséből. A XX. század eleje óta önálló fajtaként tartják számon. Közepesnél kisebb testű, rendkívül élénk, bohókás megjelenésű pásztorkutya, amelynek terrieres vonásai különösen a fején figyelhetők meg: arcorri része megnyúlt, füle felálló, felső harmada előrebicsaklik. Törzse és végtagjai négyzetes formát mutatnak, csontozata szilárd, izomzata szívós és feszes. Farka magasan tűzött, karika formában kunkorodik a hátára.

Eredetileg terelőkutya, amely akár több száz állatot is képes önállóan kezelni. Bátran dolgozik nagyobb állatokkal is, és kiváló rágcsáló- és dúvadirtó. Éber és figyelmes házőrző, aki a legapróbb mozgásról vagy zajról is azonnal értesíti gazdáját. Bár luxustartásra is alkalmas, nagy mozgásigénye miatt aktív gazdát igényel. Kiválóan teljesít a modern kutyás sportokban, például terelésben, agilityben és pullerben. Intelligens, tanulékony, erős véleményalkotó képességgel rendelkezik, ami gyakran hangos kommunikációval is párosul. Energikus és tettrekész viselkedése minden mozdulatában megnyilvánul, a félénkség és a flegmaság teljesen idegen a fajtától.

Forrás: Magyar Pumi Klub